MERT LEHETSZ OLYAN SZÜLŐ, MINT AMILYENNEK EGYSZER MEGÁLMODTAD!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötődő nevelés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötődő nevelés. Összes bejegyzés megjelenítése

MAMATuning / Bizalom

A legtöbb anyuka bizonytalan önmagában, kétségei vannak a saját alkalmassága és a gyermeknevelést illetően. A MAMATuning bejegyzések az anyai önbecsülést igyekeznek erősíteni és segítenek visszatalálni a saját utadhoz.

Bizalomépítés

Azt mondják az ember életének első fél éve az ősbizalom időszaka. Ha ebben a korban a baba megkap mindent, amire szüksége van érzelmileg és testileg egyaránt, akkor kialakul benne egy ősbizalom az őt körülvevő világ iránt. Ez, a rövidtávú hasznokon túl, azért is jó, mert ezzel az útravalóval felnőttként nagyobb az esélye a kiegyensúlyozottságra. Mondhatjuk úgy, boldogabb ember válik belőle.

Hogyan kell a bizalmat tudatosan felépíteni a gyermekben?

Hoho, ez beugratós kérdés. Ugyanis a bizalmat nem kell külön tudatosan építgetni, ha szeretetteljesek vagyunk a gyerekhez és hűek önmagunkhoz, akkor a bizalom magától fog épülni. Azt mondják, a kötődő nevelés, amit a bizalom szinonimájaként is értelmezhetünk, alapja, hogy sokat hordozzuk kendőben a gyermeket a szívünk felett.

De jaj, nekem ezt nem bírja a hátam!
A gyerekem máris hiányt szenved és sérül az ősbizalom? 

Nem eszik olyan forrón a kását.
A hordozás nagyszerű dolog, mindenkinek tudom ajánlani, de van ennél mélyebb rétege is a bizalom építésének.

Két fontos szempont, azoknak az anyukáknak, akik bizalmat akarnak építeni a gyermekükben:

1. Légy hű önmagadhoz

Azt tedd, amit jónak látsz! Arról beszélj, amiben hiszel!
Ez fontos mind önmagaddal, mind másokkal, mind a gyermekeddel szemben. Csak és kizárólag olyan dolgokat csinálj, amiben valóban hiszel.

Ne próbálj ki tuti módszereket, amit a barátnőd ajánlott, vagy amit egy könyvben olvastál, ha nem hiszel valóban benne. Garantálom, hogy nem fog működni. Előbb mindig tedd fel a kérdést: hiszek én ebben a módszerben? A másik, hogy ne foglalkozz olyan véleményekkel, amikkel nem tudsz azonosulni. Ha szerinted jól alszik a gyerek, akkor jól alszik a gyerek. Az a lényeg, te hogyan érzed.

Ha problémád van, keress és kutass új módszerek után, de csak azokkal kísérletezz, amikben őszintén hiszel, amiket nyíltan fel tudsz vállalni. Ha pedig sehol nem találsz ilyet, akkor bízd rá magad az anyai ösztöneidre. Még mindig azok adják a legbölcsebb tanácsokat.

Nevelési kérdésekben legcélravezetőbb az őszinteség.
Ha őszinte vagy a kéretlen tanácsadókkal. Például megmondod nekik, hogy az adott dolgot te másképp látod. Ha őszinte vagy önmagaddal és bevallod, ha például nagyon eleged van a gyerekeidből. Ha őszinte vagy a gyerekeidhez és nem félsz megmondani, ha valamire nem tudod a választ, ha valamire nincs kész megoldásod. És nagyon fontos: mersz nemet mondani nekik, ha valóban úgy gondolod.


2. Legyél egyértelmű

A gyerekeid akkor fogják biztonságban érezni magukat, akkor fognak adni a szavadra, ha mindig tájékoztatod őket a dolgok állásáról, arról, hogy mi várható és világosan megmondod nekik, hogy mit vársz tőlük, illetve, hogy ők mit várhatnak tőled.

Például elmondod, hogy játszóterezés után kezet kell mosni. Csak azután lehet elhagyni a fürdőszobát, ha mindenki kezet mosott. Vagy megmondod, hogy most el kell mosogatnod és ezért nem tudsz velük játszani, de ha kész vagy utána építesz nekik egy tornyot.

Ha világosak az otthoni szabályok és az is, hogy a határok átlépése milyen következménnyel jár, akkor a gyerekek sokkal együttműködőbbek lesznek. De olyan következményeket kell kitalálnod, amik életszerűek és amiket valóban be szeretnél tartani. Azzal fenyegetőzni, hogy ha rossz vagy nem megyünk a nagymamáékhoz, holott ez egy fix program, teljes öngól. Ha nem hiszel a büntetésben, automatikusan életbe lép az egyes pont.

Ha őszinte közöttetek a kapcsolat abba az is belefér, hogy a gyermek kinyilváníthatja nemtetszését. Ez csak szólásszabadságot (vagy inkább sírásszabadságot) jelent, nem azt, hogy mindig az van, amit a gyerek akar.

Ha kölcsönös őszinteségre építed a kapcsolatotokat a bizalom természetes velejárója lesz a kapcsolatnak.

Csupán arra kell odafigyelni, hogy az őszinteség nem azt jelenti, hogy a gyerekre zúdítod a problémáidat. Csak arról van szó, hogy az őt érintő dolgokat egyszerű nyíltsággal képviseled, nem sumákolsz, nem füllentesz. Ha megmondod egyenesen, ha pl el kell menned, vagy most fáradt vagy, amiről nem ő tehet. Ez megkönnyebbülés a gyereknek, mert eltünteti a kapcsolatból a félelmet és a bizonytalanságot, mert tudja, ha a mama mond valamit, azt komolyan is gondolja.


Te mit gondolsz, mivel építhetjük legjobban gyermekeink lelkében a bizalmat? 
Őszintén kíváncsi vagyok a véleményedre. Írd meg!

Ha kíváncsi vagy a következő 'MAMATuning' bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk  like-old a MAMASulit a facebookon!
Igazán örülök minden visszajelzésnek!


Nevelem vagy tanítom? / Tisztelet

Anyukám egyszer azt mondta: a gyereket nem megnevelni kell, hanem vele élni. Bár egyet értettem, mégis maradt némi hiányérzetem. Nem gondolom, hogy jól meg kéne a gyerekeket nevelni, vagy embert kell faragni belőlük, mert már készen vannak. Azt hiszem a jó szó: a tanítás. A cél, hogy megtanítsuk nekik, amit a világról tudunk és amiben hiszünk.


Hogyan tanítsuk tiszteletre a gyereket?

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke feltétlen tiszteletet tanúsítson iránta. A jó hír az, hogy a tiszteletet nem kell a gyermekeinknek megtanítani, mert ez beléjük van kódolva. Csupán ápolnunk kell!

“Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. Tiszteld apádat és anyádat…”
– Efezus 6:1-2
"Minden gyerek engedelmes. Minden gyerek tisztel. Gyárilag így vannak beállítva. Isten ilyennek teremtette őket. A gyerekek nem tudnak nem engedelmeskedni és nem tisztelni, mert nem tudnak nem ragaszkodni és nem követni. A gyermeki engedelmesség és tisztelet ugyanis a kötődés természetes megnyilvánulása. Ahogy a kiskacsa az imprinting-ösztönparancsára követi a kacsamamát..."1
Brouwer Pálhegyi Krisztina

kotodes-kacsa-imprinting-transparent
Ez igazán nagyszerű! Ezek szerint elég, ha megőrizzük a kötődésen alapuló jó kapcsolatot a gyerekeinkkel és jó példával járunk elöl és ők követni fognak! Azért ha jól belegondolunk ez nem is olyan egyszerű. Az egyik fő cél tehát az, hogy jó példát mutassunk, vagyis mi magunk is tisztelettel bánjunk a gyerekkel. A saját viselkedésünket kell első körben megvizsgáljuk. Lássuk csak, milyen banánhéjakon tudunk elcsúszni rögtön az elején.
TE hogyan szoktad pelenkázni a babádat?
Hogyan szoktad öltöztetni?
Hogy történik az orrtörlés?

Könnyű abba a hibába esni, hogy ezekben a hétköznapi esetekben kapkodunk, kommentár nélkül, lesből támadunk és gépies mozdulatokkal gyorsan elintézzük azt, amit a gyerek még nem tud. Mi ezzel a gond? Hiszen így a leggyorsabb és a leghatékonyabb, mert nincs a gyereknek ideje ellenállni. De vajon, mi hogy éreznénk magunkat az ő helyében?

Egyszer, mikor egy barátnőm kisfiát fürdettem feltűnt, hogy mennyire másként bánok más gyerekével. Sokkal óvatosabb és finomabb voltam vele. Mindig elmondtam neki, hogy éppen mit fogok csinálni. Sőt engedélyt is kértem tőle, hogy hozzáérjek. Ha egy felnőttet kell ápolnunk vagy ellátnunk ugyanilyen tisztelettel bánunk vele. A saját gyerekeinkkel is így viselkedünk? Vagy hátulról támadva, váratlan pillanatban húzzuk rá a pulóvert a fejére? Szó nélkül rántjuk fel a lábait pelenkázás közben? Attól, hogy ezek mindennapi történések a saját gyerekünknek is jár a tiszteletteljes bánásmód. De tudom, könnyű róla megfeledkezni a mindennapok sűrűjében.

Nem arról van szó, hogy hatalmas feneket kellene keríteni ezeknek a dolgoknak. Például egy egyszerű figyelmeztetés is elegendő.
      - Kicsim, meg kell törölni az orrodat.
      - Gyere, felvesszük a pulóveredet.
      - Pelenkacsere!

Tracy Hogg, ezzel kapcsolatban a tisztelet köréről beszél. Rajzoljunk egy képzeletbeli kört a gyermek köré és figyelmeztetés nélkül ne hatoljuk bele. Tartsuk tiszteletben az intim szféráját. Őszintén megmondom én sem tudom ezt mindig betartani, de azért igyekszem.

Így persze lesz lehetősége a gyereknek ellenkezni is, de meglátjátok, kevésbé fog. Az együttműködés persze már egy másik téma. Majd legközelebb arról is írok. 


Te mit gondolsz, hogyan taníthatjuk a gyerekeinket tiszteletre? Szerinted is rossz példa lesből támadni? Vagy ennek nincs különösebb jelentősége?
Őszintén kíváncsi vagyok a véleményedre. Írd meg!

Ha kíváncsi vagy a következő 'Nevelem vagy tanítom?' bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk  like-old a MAMASulit a facebookon!
Igazán örülök minden visszajelzésnek!