Elidegenedett társadalomban élünk. Mindenkinek megvan a saját kis élete, a saját gondjai. Sokszor észre sem vesszük egymást. Pedig együtt könnyebb.
Mert az emberi lény kapcsolatokra van bedrótozva, ahogy Brené Brown, viselkedéskutató mondaná. Ezért van olyan nagy sikere az interneten a közösségi hálónak. Kapcsolatban akarunk lenni a többiekkel. Meg akarjuk osztani az életünket másokkal is.
Bár a virtuális közösségeknek van sok előnye sosem tudják megadni azt, amit egy valódi közösség ad. Mert a közösségnek megtartó ereje van.
Ha egy valódi összetartó közösséghez tartozunk, az valóban olyan, mint egy háló, egy védőháló, ami nem engedi, hogy lezuhanjunk.
Hála Istennek egyre többször van alkalmam megtapasztalni a közösségbe tartozás áldásos hatásait. Legyen szó akár a tágabb családról, kisebb-nagyobb baráti társaságokról, imaközösségről vagy csak a játszótéren összeverődött anyukákról. Akárhogy is, együtt könnyebb megbirkózni a mindennapok terheivel. Mert ha nem vagyunk egyedül, van kire bízni a gyerkőcöt, ha vécére kell mennünk, ha betegek vagyunk van, aki elugrik a boltba, van kivel szót váltanunk akkor is, ha a férjünk épp külföldön van, van, aki segít túlélni a délutánt, ha nem aludtak a gyerekek... Mert, ha megosztjuk a gondjainkat, a többiek megláthatnak olyat vagy tudhatnak olyanról, amiről mi nem. Mert mások ereje erőt adhat nekünk is, ha gyengék vagyunk. Mert ősi vágyunk, hogy örömünket, bánatunkat megosszuk egymással.
Nyilván egy közösségben alkalmazkodni is kell és lehetnek súrlódások, felütheti fejét az intrika, a vetélkedés nem hiába, egy jó közösség ritka kincs.
Pláne egy otthon lévő anyukának, aki a napja nagy részét felnőtt társaság nélkül tölti és a legtöbb problémával egyedül kell megküzdenie.
Az sem ritka, ha valaki kínjában a zöldségessel beszélget, pedig még nem szenilis öreg nénike.
De nem kell beletörődni, hogy nem tartozunk sehova, aki nyitott és kezdeményező könnyen talál maga körül hasonszőrű embereket. Ha pedig egy jó közösség tagjai vagyunk fontos, hogy ápoljuk a kapcsolatot, hogy készek legyünk tenni is valamit a csapatért.
Az sem ritka, ha valaki kínjában a zöldségessel beszélget, pedig még nem szenilis öreg nénike.
De nem kell beletörődni, hogy nem tartozunk sehova, aki nyitott és kezdeményező könnyen talál maga körül hasonszőrű embereket. Ha pedig egy jó közösség tagjai vagyunk fontos, hogy ápoljuk a kapcsolatot, hogy készek legyünk tenni is valamit a csapatért.
Hogy Darnel Christian filozófus szavaival zárjam soraim:
"Mert nem az számít mennyi játékod van, hanem hogy mennyi játszótársad."
"Mert nem az számít mennyi játékod van, hanem hogy mennyi játszótársad."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése