"Először is tisztázzuk, hogy mi az, amitől nem függ a barátság.
Nem függ az időtől, és nem függ a megegyezéstől sem. Valaki egy óra alatt válhat a barátoddá, de lehet valaki a barátod egy óráig is. Ugyanakkor a szomszédod, akit tíz éve ismersz, és sok mindent tudsz róla, nem feltétlenül a barátod. Az sem fontos, hogy a barátoddal hasonlóképpen lássátok a világot.
Elengedhetetlen viszont az, hogy számíthassatok egymásra. Más szóval, a barátság a bizalomra épül. Nem az a barátod, aki mindenben egyetért veled, hanem az, akinek mindent elmondhatsz, még akkor is, ha tudod, hogy esetleg nem ért majd veled egyet. Az a barátod, akiről tudod, hogy nem fog elárulni.
Akinek nem muszáj mindent elmondanod, de tudod, hogy bármikor megteheted.
Ha valakinek azért nem mondasz el valamit, mert attól tartasz, hogy nem ért veled egyet, az nem a barátod."
A fenti idézet Darnel Christian Misztikum nélkül című könyvéből származik.
Szeretnél a gyereked barátja lenni? Úgy értem nem a legjobb haverja, nem az, akivel majd tizenévesen elmegy lazulni, inkább arra gondolok, hogy a bizalmasa, olyan valaki, akinek szívesen mondja el mi nyomja a szívét, akiben megbízik, akiről tudja, hogy bármikor, bármivel fordulhat hozzá. Ugye milyen szépen hangzik.
Szeretnéd, ha élete fontos momentumaiba beavatna? Ha hallgatna rád, megfontolná a tanácsaidat, mint egy bölcs barátét? El tudnád képzelni, igaz?
De vajon te barátként viselkedsz-e vele?
Elmondhat-e neked bármit, odafigyelsz-e rá, biztosítasz-e elegendő időt, meghitt alkalmat a számára, bátorítod-e, hogy megossza veled a gondolatait, tanítod-e arra, hogyan fejezze ki magát? Megértő vagy-e vele, ha olyat hallasz tőle, ami nem tetszik, szoktad-e kritizálni, megszégyeníteni, érezteted-e vele a tekintélyedet, a felsőbbrendűségedet?
Megosztod-e te vele az érzelmeidet, a gondolataidat, a neki megfelelő, számára érthető szinten, elmeséled-e neki mit gondolsz a világ dolgairól, türelmesen válaszolsz-e a kérdéseire? Mesélsz-e neki róla, mesélsz-e neki magadról, mesélsz neki Istenről? Elmondod neki, azt amit te már tudsz? Mással is foglalkozol, miközben beszélgettek? Szokott a család együtt beszélgetni? Hagyod szóhoz jutni?
Megbízol-e benne, hogy igazat mond, hogy nem hallgatja el ami fontos? Kényszeríted-e, hogy olyan dologról beszéljen, amiről nem akar, megbünteted-e ha rosszat szól, érvényteleníted-e a szavait valami apró megjegyzéssel: á, ugyan már, kislányom, nem gondolod komolyan?
Megengeded-e neki, hogy elmondja a véleményét rólad, megengeded-e, hogy más véleménye legyen, mint neked, egyáltalán lehet-e saját véleménye, vagy te válaszolsz meg helyette minden kérdést? Elfogadod-e őt olyannak amilyen, vagy szeretnéd megváltoztatni, szeretnéd megmondani neki mit tegyen, hagyod, hogy élje a saját életét? Hiszel benne, hogy boldogul az életben?
Csendben tudsz maradni, ha arra van szükség? Beismered-e előtte, ha tévedtél? Szoktál-e bocsánatot kérni tőle, kényszeríted-e hogy kérjen bocsánatot? Elárulod-e másnak a titkait, pletykálsz-e róla a barátnőidnek, árulkodsz-e az apjának, beszélsz-e róla a jelenlétében úgy, mintha ott sem lenne? Szoktad-e dicsérni, utasítgatni, kioktatni, faggatni? Szoktad-e szerepeltetni? Tudsz-e nemet mondani neki? Belé fojtod-e a szót? Elmondod-e neki, hogy szereted? Elmondod-e neki, ha mérges vagy rá? Szoktál-e vele kiabálni? Van, hogy megsértődsz és nem szólsz hozzá?
Kíváncsi vagy rá, hogy mit akar mondani, vagy a saját gondolataid visszhangját szeretnéd viszont hallani? Közbe vágsz-e ha ő beszél, vagy végig hallgatod? Szoktál vele kettesben beszélgetni?
Szoktál vele beszélgetni egyáltalán?
Nem is olyan könnyű, igaz?
Pedig megéri. Kevés dolog van, ami ennyire megérné.
Még egy idézet a fenti könyvből:
"Egy kisgyereknek még nem volt ideje elfelejtkezni, hogyan kell közvetlenül megélni azt, ami van. Következésképpen a gyerekek gyakran többet tudnak a világról, amelyben élünk, mint mi magunk.
A gyerekek varázslatosan hozzájárulnak életünk minőségéhez. Ezt feltétlen tudasd velük! Egyébként ők tudják ezt, csak azt nem tudják, hogy te is tudod, és azt akarják, hogy te is tudd.
Őrizd meg varázsos mivoltukat, és egy életre a barátaid lesznek."
Nem függ az időtől, és nem függ a megegyezéstől sem. Valaki egy óra alatt válhat a barátoddá, de lehet valaki a barátod egy óráig is. Ugyanakkor a szomszédod, akit tíz éve ismersz, és sok mindent tudsz róla, nem feltétlenül a barátod. Az sem fontos, hogy a barátoddal hasonlóképpen lássátok a világot.
Elengedhetetlen viszont az, hogy számíthassatok egymásra. Más szóval, a barátság a bizalomra épül. Nem az a barátod, aki mindenben egyetért veled, hanem az, akinek mindent elmondhatsz, még akkor is, ha tudod, hogy esetleg nem ért majd veled egyet. Az a barátod, akiről tudod, hogy nem fog elárulni.
Akinek nem muszáj mindent elmondanod, de tudod, hogy bármikor megteheted.
Ha valakinek azért nem mondasz el valamit, mert attól tartasz, hogy nem ért veled egyet, az nem a barátod."
A fenti idézet Darnel Christian Misztikum nélkül című könyvéből származik.
Szeretnél a gyereked barátja lenni? Úgy értem nem a legjobb haverja, nem az, akivel majd tizenévesen elmegy lazulni, inkább arra gondolok, hogy a bizalmasa, olyan valaki, akinek szívesen mondja el mi nyomja a szívét, akiben megbízik, akiről tudja, hogy bármikor, bármivel fordulhat hozzá. Ugye milyen szépen hangzik.
Szeretnéd, ha élete fontos momentumaiba beavatna? Ha hallgatna rád, megfontolná a tanácsaidat, mint egy bölcs barátét? El tudnád képzelni, igaz?
De vajon te barátként viselkedsz-e vele?
Elmondhat-e neked bármit, odafigyelsz-e rá, biztosítasz-e elegendő időt, meghitt alkalmat a számára, bátorítod-e, hogy megossza veled a gondolatait, tanítod-e arra, hogyan fejezze ki magát? Megértő vagy-e vele, ha olyat hallasz tőle, ami nem tetszik, szoktad-e kritizálni, megszégyeníteni, érezteted-e vele a tekintélyedet, a felsőbbrendűségedet?
Megosztod-e te vele az érzelmeidet, a gondolataidat, a neki megfelelő, számára érthető szinten, elmeséled-e neki mit gondolsz a világ dolgairól, türelmesen válaszolsz-e a kérdéseire? Mesélsz-e neki róla, mesélsz-e neki magadról, mesélsz neki Istenről? Elmondod neki, azt amit te már tudsz? Mással is foglalkozol, miközben beszélgettek? Szokott a család együtt beszélgetni? Hagyod szóhoz jutni?
Megbízol-e benne, hogy igazat mond, hogy nem hallgatja el ami fontos? Kényszeríted-e, hogy olyan dologról beszéljen, amiről nem akar, megbünteted-e ha rosszat szól, érvényteleníted-e a szavait valami apró megjegyzéssel: á, ugyan már, kislányom, nem gondolod komolyan?
Megengeded-e neki, hogy elmondja a véleményét rólad, megengeded-e, hogy más véleménye legyen, mint neked, egyáltalán lehet-e saját véleménye, vagy te válaszolsz meg helyette minden kérdést? Elfogadod-e őt olyannak amilyen, vagy szeretnéd megváltoztatni, szeretnéd megmondani neki mit tegyen, hagyod, hogy élje a saját életét? Hiszel benne, hogy boldogul az életben?
Csendben tudsz maradni, ha arra van szükség? Beismered-e előtte, ha tévedtél? Szoktál-e bocsánatot kérni tőle, kényszeríted-e hogy kérjen bocsánatot? Elárulod-e másnak a titkait, pletykálsz-e róla a barátnőidnek, árulkodsz-e az apjának, beszélsz-e róla a jelenlétében úgy, mintha ott sem lenne? Szoktad-e dicsérni, utasítgatni, kioktatni, faggatni? Szoktad-e szerepeltetni? Tudsz-e nemet mondani neki? Belé fojtod-e a szót? Elmondod-e neki, hogy szereted? Elmondod-e neki, ha mérges vagy rá? Szoktál-e vele kiabálni? Van, hogy megsértődsz és nem szólsz hozzá?
Kíváncsi vagy rá, hogy mit akar mondani, vagy a saját gondolataid visszhangját szeretnéd viszont hallani? Közbe vágsz-e ha ő beszél, vagy végig hallgatod? Szoktál vele kettesben beszélgetni?
Szoktál vele beszélgetni egyáltalán?
Nem is olyan könnyű, igaz?
Pedig megéri. Kevés dolog van, ami ennyire megérné.
Még egy idézet a fenti könyvből:
"Egy kisgyereknek még nem volt ideje elfelejtkezni, hogyan kell közvetlenül megélni azt, ami van. Következésképpen a gyerekek gyakran többet tudnak a világról, amelyben élünk, mint mi magunk.
A gyerekek varázslatosan hozzájárulnak életünk minőségéhez. Ezt feltétlen tudasd velük! Egyébként ők tudják ezt, csak azt nem tudják, hogy te is tudod, és azt akarják, hogy te is tudd.
Őrizd meg varázsos mivoltukat, és egy életre a barátaid lesznek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése