IGEN. Én is szeretnék FELTÖLTŐDNI! - Ide írd az email címed:

MERT LEHETSZ OLYAN SZÜLŐ, MINT AMILYENNEK EGYSZER MEGÁLMODTAD!

Funkcionális takarítás /nem csak anyukáknak/

Miután végigjártam az előző cikkemben leírt gondolati kirándulást, arra jutottam, hogy a lakás nem arra való, hogy egyfolytában takarítsuk. Nem egy múzeum, nem kirakat, amit másoknak mutogatunk, aminek csillogni, villogni kell. A lakásunk az otthonunk és elsősorban működőképesnek kell lennie. Vagyis fontosabb, hogy használható legyen, mint hogy szép és tiszta. Ha nem tudjuk rendeltetésszerűen nyugodtan használni, mert attól félünk, hogy koszos lesz, az katasztrófa. Viszont! Ha túl koszos, kupis, attól nem csak a közérzetünk lesz rossz, de a lakás használhatatlanná is válik. Ez szintén tarthatatlan állapot. Hol van hát, az arany középút?



Ez a funkcionális takarítás.
Ez csupán annyit jelent, hogy mielőtt nekiesnénk a takarításnak gondoljuk végig, hogy a lakás használhatósága szempontjából mi a legégetőbb tennivalónk. Például:
   - Mit fogunk legközelebb használni?
   - Mit használunk a legtöbbet?
   - Mit használunk a lakásban minden nap?
   - Mindezek mennyire vannak használható állapotban?
Ha az ez alapján felállított fontossági lista szerint haladunk, annak több előnye is van. Először is nem veszünk el a részletekben, a lista segít az adott feladatra koncentrálni. Másodszor nem esünk a maximalizmus hibájába, nem suvickolunk addig, amíg seggen nem csúszik a légy, csak addig, amíg az adott dolog használható nem lesz, majd lépünk a következő tételre a listán. A motivációnk is könnyebben felébred, hisz nem időpocsékolásról van szó, hanem egy olyan dolog rendbetételéről, amit hamarosan használni szeretnénk. További lendületet adhat, ha előre tervezünk. Ha használat előtt még ki is kell takarítanunk az adott területet, esélyes, hogy felhúzzuk magunkat, vagy elmegy az egésztől a kedvünk. Viszont képzeljétek csak el, milyen jó, reggel a tiszta ebédlőasztalt látva, tudni, hogy valaki gondolt ránk előző este.
Az, hogy kinek mit jelent a használható, nagyon egyéni. Ha például a vécét csak felnőttek és csak rendeltetésszerűen használják más alapossággal kell kitakarítani, mintha a gyerekek rendszeresen lenyalogatják a peremét. És persze nem kell megvárjuk, hogy valami használhatatlan állapotba kerüljön. Nem is az a lényeg, hogy mit mennyire, mikor pucolunk le, hanem, hogy a fejünkben szétválasszuk, hogy mire van szükség a használhatósághoz, és mi az, ami már csak esztétikai probléma (vízcseppek a mosogató tálcában). Hogy csak a szememet szúrja ez az iratkupac, vagy már egyetlen papíromat sem találom? Ezzel a hozzáállással lehetünk a leghatékonyabbak.
Ha a lakásunk épp használhatatlan állapotban van, ne mardosson a bűntudat, hogy pocsék háziasszonyok vagyunk. Ez nem visz előbbre. Azt tartsuk a fejünkben, hogy a lakás használati tárgy és mint ilyen hamar bekoszolódik. És nem kell a listánkon egy óra alatt végigsöpörni mint a hurrikán. Csak azt kell szem előtt tartsuk, hogy ha kitakarítjuk az adott területet, akkor legközelebb kényelmesebb lesz használni.
Ha a lakásunk már használható állapotban van (ezt két gyerek mellett elérni nem is olyan egyszerű), először is legyünk nagyon büszkék és pihenjünk. Ha ezek után még mindig buzog bennünk a tettvágy, folytathatjuk a szépészkedéssel és letörölhetjük az utolsó pacát is az üvegajtókról, és gyönyörködhetünk benne, csak közben tartsuk észben, hogy mit miért csinálunk.

Mert az otthonunk nem arra való, hogy takarítsuk, hanem arra, hogy használjuk!


A én lakáshasználhatósági listám a funkcionális takarításhoz, másfél szobára:
(A tied ettől nagyban eltérhet. Lehet, hogy te nem szeretsz főzni, viszont a kedvenc időtöltésed az ablakon át a kertben gyönyörködni, így fontos a tiszta üveg. A listámat csak azért írtam le, hogy lássátok mire gondoltam.)

Alap: (amit napi szinten használunk)
- étkező asztal (napi 5x eszünk itthon a gyerekekkel, kulcsfontosságú)
- wc, bili
- mosogatás (tiszta-e a gyerekek kedvenc étkészlete)
- padló (konyha, étkező, nappali, gyerekszoba, fürdő) - ádáz harc a szétszóródó játékok és kajadarabok ellen
- mosás (van-e tiszta ruha, amit felvegyünk)
- mosdók
- kád
- kanapé
- ágyak
- pelenkázó

Emelt szint: (főzés, játék, stb.)
- mosogató
- főzőlap és konyhapult
- hűtő
- nappali szőnyeg
- gyerekszoba szőnyeg
- terasz
- tükrök
- kilincsek
- csellengő dolgok  (amik régóta nem találják a helyüket)
- táska (minek cipelem három hetet magammal azt a matchboxot?)
- játékok (mama, hol van a lila pöttyös pónilovam a fenekén sárga csíkokkal? mama, mamaaaa!)


Nem akkor vagyok nyugodt és elégedett, ha a listáimon minden ki van pipálva. Igazából ritkán jutok rajta végig. De ettől még nem mardos a bűntudat. A kiegyensúlyozottsághoz elég azt tudnom, hogy ha végigmentem az alap dolgokon, akkor működni fog a nap, ha holnap főzni fogok, akkor a konyha mely része kell tiszta legyen, ha vendégek jönnek, le tudjanak valahova ülni, stb. Nekem ez segít a lényegre koncentrálnom és kevesebbet bosszankodnom.

Próbáljátok ki és írjátok meg a véleményeteket, tapasztalatotokat, saját listátokat!

Takarítás vagy istentisztelet?

Ti hogy szoktatok takarítani?

Van, hogy elkezditek az egyik sarokban és végig mentek az egész lakáson? Van, hogy csak hétköznap takarítotok? Van, hogy csak szombaton? Van, hogy egyfolytában? Van olyan, hogy túl nagy a kupi ezért ma már bele se kezdtek? Van, hogy csak anyukátok/vendégek kedvéért takarítotok ki? Van hogy azt sem tudjátok hol kezdjétek? Van, hogy belekezdtek valamibe, de nem fejezitek be? Van, hogy patyolat tisztaság van, amire vigyáznia kell minden családtagnak, ha jót akar? Van olyan, hogy van kedvetek takarítani? Van, hogy csillognak a csapok, de a konyhapultra egy gyufaszálat sem lehet rátenni? Van, hogy a takarítás olyan érzés, mint a foghúzás? Van, hogy ez a kedvenc időtöltésetek és büszkék vagytok az otthonotokra? Van gyereketek? ...

Nekem van! Van ilyen is, van olyan is, van gyerek is, kettő is. Egyszóval van. Méghozzá káosz. Az van.

De!

Amióta gyerekeim is, meg önálló háztartásom is van sokat gondolkodtam a háztartás-takarítás problémáin. Tudom a takarításon nem gondolkodni kell, hanem csinálni. De nekem az elmélkedés sokkal jobban megy, és az ember szívesebben csinálja azt, ami megy neki. Ennek köszönhetően viszont megviláglott előttem valami. Hogy sokszor a takarításhoz való hozzáállásommal van a legnagyobb baj. Mert persze nincs időm semmire, és a gyerekek percek alatt képesek szétszedni a lakást és amúgy is hulla vagyok az éjszakázástól. Ez igaz. De ettől függetlenül még a hozzáállásommal is baj van. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.

Mi lehet destruktív hozzáállás a takarítás szempontjából? Csak néhány példa a szabotálás kelléktárából:

- takarítani felesleges időpocsékolás
- nekem nincs időm takarítani
- én túl fáradt vagyok takarítani
- takarítani rengeteg időt vesz igénybe
- takarítani rettenetesen fárasztó
- takarítani rettenetesen unalmas
- a takarítás undorító dolog
- a takarítás női munka és mint ilyen értéktelen
- takarítás? csinálja meg valaki más
- takarítás? ráér, még nincs akkor kupi
- ha nem tudod tökéletesen elvégezni, inkább ne is kezdj bele
- ha nincs időd tökéletesen elvégezni, inkább ne is kezdj bele
- ha bármi fontosabb/érdekesebb dolgod van, inkább ne is kezdj bele
- ha csak te takarítasz, mártír vagy
- ha csak te takarítasz, rabszolga vagy
- takarítani muszáj, ezért utálom annyira
- egy kitakarított lakás, olyan, mint egy kirakat, hibátlan, hozzá ne érj!
- minek takarítsak, úgysem vigyáz rá senki
- minek takarítsak, úgysem értékeli/veszi észre senki
- minek takarítsak, egy perc múlva úgyis kupi lesz
- minek takarítsak, úgysem lesz nálunk soha olyan rend, mint anyukámnál/anyósomnál/barátnőmnél

Ó, még lehetne folytatni a sort. De egyenlőre ennyi elég.
Ha véletlen valamikor ellenállhatatlan takaríthatnékod támad, csak olvasd fel fennhangon a listát háromszor mielőtt a takarításhoz hozzálátnál és garantált, hogy a motivációdnak írmagja sem marad. Ez után dőlj hátra, kortyolj el egy limonádét és soha többet ne takaríts. Ülj a kupi tetején, ameddig csak bírsz. Ha már végképp nem bírod elviselni, menekülj el. Mondjuk egy rétre, vagy egy erdőbe. Ott jól fogod magad érezni, mert a természet nem takarít. Vagy mégis?
Hogy is van ez? Az állatoknak nincs angol vécéjük, az ételmaradékot is otthagyják maguk után, a fák is egyszerűen csak lehullajtják a leveleiket és a túlérett gyümölcseiket, mégis, ahogy így körbenézel, nem a káosz, hanem a harmónia érzése kerít hatalmába. Úgy elcsodálkozol ezen, hogy kiesik a kezedből a vajas kenyér. Lehajolsz, hogy felvedd, de észre veszed, hogy néhány hangya már megkörnyékezte. És akkor, összeáll a kép, hogy kik azok a láthatatlan kezek, parányi szolgák, akik a természetet rendben tartják (egészen addig, amíg az ember nem lép a képbe). Talán ezek után sem villanyoz fel, hogy a lenyűgöző hangyák, dögevők és mikroorganizmusok után te is csatasorba állj otthon a puceválás terén. De ha belegondolsz, hogy a takarítás hozzátartozik a világ rendjéhez, lehet, hogy máshogy fogsz hozzáállni. Egy lelkésztől hallottam, hogy a takarítás istentisztelet. Gondoltatok valaha így a porszívózásra?



Ha megjött a kedvetek, de nem tudjátok hol kezdjétek olvassátok el a következő cikkemet is.

Funkcionális takarítás