IGEN. Én is szeretnék FELTÖLTŐDNI! - Ide írd az email címed:

MERT LEHETSZ OLYAN SZÜLŐ, MINT AMILYENNEK EGYSZER MEGÁLMODTAD!

Mikulás és a motiváció

Avagy mi a különbség az ösztönzés és a fenyegetés között

A zsigeri nevelés egyik legősibb formája a fenyegetőzés. Van, aki be is váltja, van, aki csak a levegőbe beszél. De a lényeg, hogy a nemkívánatos viselkedésért büntetés van kilátásba helyezve. Pedig legtöbbször valójában nem is büntetni, hanem motiválni szeretnénk a gyereket. Csak nehezebb valami ösztönző dolgot kitalálni, mint valami kellemetlen következménnyel riogatni. Tulajdonképpen mindkettővel célt érhetünk, csak egész más úton. Akárhogy is a fenyegetés és a motiválás egymás szöges ellentétei. Az alábbi példán szeretném bemutatni, mi a különbség.

Épp Mikuláshoz készülődtünk a gyerekekkel, takarítottunk, csizmát pucoltunk. A kisfiam nem volt túl lelkes, hogy elpakolhatja a játékait.
Először automatikusan fenyegető üzemmódba kapcsoltam, ráadásul bevetettem a Mikulást is, mint csodafegyvert. Kár, hogy fordítva sült el.
- Idefigyelj, ha jön a Mikulás és azt látja, hogy ez a sok játék szét van dobálva, azt fogja gondolni, hogy túl sok játékod van. Olyan sok, hogy nem tudod őket rendben tartani. Így nem valószínű, hogy fog neked ajándékot hozni. Inkább egy seprűt fogsz kapni, hogy kiseperd ezt a sok kacatot. Ezt akarod? Nem szeretnél játékot kapni?
A válasz természetesen nem az volt, hogy igen mama máris elpakolok mindent hanem heves és dacos ellenkezés. Félig bömbölve mondta, hogy nem akarok seprűt kapni. Tényleg megátalkodott egy kölyök ez, még a Mikulás se hat rá.
Láttam, hogy ez ma így nem fog menni, de mivel jókedvemben voltam, gondoltam megpróbálom másként.
- Gyere, szeretnék valamit mondani. Ha megjön este a Mikulás és benéz az ablakon és azt látja, hogy a szőnyeg szép tiszta, üres és a játékok ott sorakoznak szép rendben a polcon, azt fogja gondolni, hogy te nagyon szereted a játékaidat, hogy ennyire megbecsülöd őket. Biztosan büszke lesz rád és hoz neked valami új játékot, mert tudja, hogy nálad jó helye lesz.
És rámosolyogtam.
Legnagyobb megdöbbenésemre szó nélkül felpattant és szaladt összepakolni.



Ennyi? Ennyin múlik? Pedig a szavak között alig van különbség. A szavak értelme mögötti üzenet viszont gyökeresen eltérő. Mert míg az egyik a rossz viselkedésre helyezi a hangsúlyt, addig a másik a gyerek jóra való törekvését csalogatja elő. Az egyik rombolja, a másik építi az önbecsülését.
Azt nem mondom, hogy a fenyegetést örökre el kell felejteni. Nem árt, ha a gyerek a negatív következményekkel is tisztában van, bár ezt inkább figyelmeztetés, mint fenyegetés formájában érdemes felvezetni.
De biztos, hogy egész más eredményeket érhetünk el, ha hiszünk a gyerekünkben, a jóra való képességében.

És még egy példa, hogyan működik mindez testvérpár esetén:

A kezdeti lelkes pakolás sajnálatos módon valami konfliktushelyzetet okozott a kislányom és a kisfiam között. A fiam dühösen kiabálva jött elő a gyerekszobából.
Az előző sikereken felbuzdulva tovább vezettem a fonalat:
- Képzeld a Mikulás mindig lát minket. Ha azt látja, hogy milyen ügyesen tudtok együtt pakolni és szépen segítitek egymást, lehet, hogy még egy plusz közös ajándékot is hoz nektek.
Es rákacsintottam.
Ezek után képesek voltak a segítségem nélkül megegyezni és összedolgozni.
És mikor másnap a csizma mellett megtalálták az adventi kalendáriumhoz való pecsétkészletet a kislányom ugrált örömében: Kaptunk közös ajándékot is, kaptunk közös ajándékot is!



Persze nem mindig ilyen szerencsés a csillagállás, mert van, hogy a világ összes motivációja is kevés a makacs kölöknek, meg én se vagyok mindig ilyen türelmes és kreatív és a Mikulást, mint igen erős motivációt is csak évente egyszer tudom elővenni, de az alapelvek a hétköznapokban is működnek. Jóval többször lehet a pozitív ösztönzéshez nyúlni, mint gondolnánk és jóval többször hatásos.


Tervezem, hogy - némi tesztidőszak után - a hétköznapi motivációkról is írok. Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a hírlevelemre fent.

Ha tetszett az írás, írj hozzászólást!Keresd a MamaSulit a facebookon is!

Katedrálist építünk

A minap kifejezetten morcosan ébredtem. Gyakorlatilag megmozdulni sem volt kedvem a paplan alatt, nem hogy hozzálátni a napi feladataimhoz. Csak morogtam, mert a gyerekek keresztbe kasul feküdtek rajtam. Benyomtam nekik az m2 mesecsatornát, hogy időt nyerjek, de éreztem, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Aztán eszembe jutott, hogy megnézek egy '5 perc Pál Ferit', hátha mond valami lelkesítőt, ami segít kimászni az ágyból. És valóban.

"Egy vándor lát három embert, akik éppen óriási köveket faragnak.
Az első 5 percig farag, 10 percet pihen. 
Kérdi tőle a vándor:
- Hát te mit csinálsz? 
- Ne is kérdezd, borzasztó, egész nap ezt a vacak követ kell faragnom. Szörnyű fárasztó! 
A második faragó 55 percet farag és 5 percet pihen.
- Te mit csinálsz? - kérdi a vándor. 
- Ne is kérdezd, egy hatalmas falat építek, rengeteg munka van vele.
A harmadik ember kora reggeltől késő estig farag és csak néhány rövidke szünetet tart, amíg eszik, iszik. Mégis kevésbé látszik fáradtnak és elgyötörtnek. Minta plusz erőt kapna valahonnan a munkához.
- Mit csinálsz? - lép oda hozzá a vándor kíváncsian. 
- Ne haragudj, nincs időm beszélgetni. Egy katedrálist építünk."




Félre ne értsétek! A pihenésre nagy szükség van, nem szabad róla megfeledkezni. De ha jobban megnézzük a harmadik faragó is időt szakít az olyan alapvető szükségleteire, mint az evés vagy az alvás.
Az, amiről igazán ez történet szól, az a motiváció. Hogy mennyit számít az, hogy milyen célért dolgozunk, és hogy menet közben ezt tartjuk-e szem előtt vagy csak a követ látjuk és az izzadságot?

Manapság nem divatos elsősorban anyukának lenni. Lesajnálóan néznek azokra, akiknek a gyerek az életük. Ezzel szemben egy négygyerekes anyuka barátnőm, akinek a gyerekei már kirepülő félben vannak, büszkén beszélt róla, hogy neki az életműve a családja. Olyan megerősítő volt tőle ezt hallani. Van értelme a küzdelmeknek.

Milyen szép az, ha egy anyuka
úgy tekint az otthoni mindennapos teendőire,
hogy éppen katedrálist épít.

Próbáljátok ki holnap reggel, hogy ezzel a gondolattal indítjátok a napot.


Tetszett a cikk? Neked is van véleményed? Írj kommentet!

Szívesen értesülnél az újabb bejegyzéseimről? Iratkozz fel a hírlevelemre.

Csatlakoznál a közösséghez? Like-old a 
MAMAsulit a facebookon.


Tanulunk és tanítunk.
Növekszünk és nevelünk.
Szeretünk és teremtünk.



Pál Feri öt perces bölcsessége itt hallgatható meg:

Törődj magaddal!

Itthon vagyok. Az egész ház alszik. Hol is hagytuk abba?

Igen. Azt kérdeztem, hogy hogy vagy?
(Ha nem olvastad az előző cikket, itt a link! Kezdd azzal!)

Mikor voltál utoljára kedves önmagadhoz?

Azt mondja a reklám: Törődj magaddal! Régen azt éreztem ez milyen gáz, mennyire nárcisztikus egy kultúra. Aztán rájöttem, ha elvonatkoztatunk az adott kozmetikai terméktől, valójában iszonyúan fontos dologról beszél. Mert az önmagunkra szánt energia és idő nem luxus! Hanem szükségszerűség. Vagy mondjuk inkább úgy: befektetés!
Én sem azért mentem el jógázni, mert ez jár nekem, nem is azért, mert megérdemlem. A jó ég tudja csak mit érdemelnék valójában...
Azért mentem el - mert egy igazán szerető férjem van, aki ezt lehetővé tette. (És aki végigcsinált már estét két 5 év alatti ördögfiókával, az tudja, hogy ez nem csekélység. :) Őszintén hálás vagyok érte. Azért kértem meg, hogy elmehessek, hogy feltöltődjem. Hogy feltöltsem a tankot. Mert a gyerekek leszívnak, lenyúzzák a bőröd, lerágják a húsod. Nem én mondtam a Vekerdy. De igaza van.

Mi történik akkor, ha épp csak magaddal nem törődsz?

Akkor jönnek a fura balesetek, a koccanások a kocsival, a pénztárca elhagyások, a szaggató migrének, a szédülés a kimerültségtől, a kiabálás a gyerekkel és a többi. Ismerős?
Persze a kikapcsolódásnak ára van. Ez igaz. Meg kell szervezi, segítséget kell kérni, ott kell hagyni őket, és van, hogy sírnak is. De ha sosem kapcsolsz ki, akkor még nagyobb árat fizetsz majd. Tudom. Tapasztalatból mondom.
És igen fáj, amikor abból a kevés időből, amit velük lehetek, lecsippentek még egy kicsit. De cserébe visszakapnak egy kisimult anyukát.
Szükséged van a pihenésre! Igen, még neked is. Ez nem úri huncutság. És nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Egy kevés is elég lehet az egyensúlyhoz. Csak szerepeljen a saját neved is a teendőlistádon és a naptáradban!

Ma - ezt még el kell mondjam - miután hazaértem, átölel és azt mondja a kislányom:
- Mami, olyan szép vagy. Te vagy a legjobb mami!

Na ennyit számít az a kis befektetés. Mert azt kétlem, hogy a legjobb mami lennék, a legszebb meg végképp nem (a kép csupán illusztráció), de az egyik legboldogabb talán valóban.
Szóval én jól vagyok.

És TE?



U.i.: Kedves apukák ott a háttérben! Hahó! Ti se hajtsátok túl magatokat! Nem ér annyit!


Te tudsz pihenni a család mellett?
Mennyire vagy kimerült?
Van aki segít?
Szeretnél lazítós tippeket anyukáknak? 
Írd meg nekem!

Ha kíváncsi vagy a következő bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk like-old a MAMASulit a facebookon!
Írd meg segített-e a cikk, igazán örülök minden visszajelzésnek (mamasuli.zsofi@gmail.com)!

A cikk előzménye itt olvasható: És TE hogy vagy?

És TE hogy vagy?

Komolyan kérdezem!
És most kivételesen nem arra vagyok kíváncsi, hogy hogy vannak a gyerekek, rendben van-e a házasságod, egészséges-e a szomszéd kutyája... hanem, hogy te, anya hogy vagy?

Mikor gondoltál utoljára saját magadra?

Úgy értem mikor törődtél saját magaddal? Mikor aludtál egy jó nagyot zavartalanul, addig, amíg jól esett? Mikor mentél el egyedül a barátnőkkel dumálni, vagy vásárolgatni vagy amihez épp kedved szottyant? Mikor volt lehetőséged utoljára leülni egy könyv mellé?

Azt mondod, á, ne viccelj, ilyen bohóságokra nekem nincs időm! Pedig lennie kellene! Nagyon általános és rettenetesen káros gyakorlat az, amikor az anyukák -   szeretetből vagy kényszerből - a saját érdekeiket a legutolsó helyre teszik. Én is így voltam ezzel, de megtanultam, hogy nem éri meg.
Ezért most, hogy a munkaidőm lejárt - fél 5 van - fogom magam és ahelyett, hogy hazarohannék imádott és egész nap hiányolt csemetéimhez, elmegyek jógázni.
Utána folytatom a gondolatmenetet.

Ti is menjetek! Ha nem jógázni, akkor máshova!
Később találkozunk!
Uuu, elkések....




A folytatás, jóga után: Törődj magaddal!