IGEN. Én is szeretnék FELTÖLTŐDNI! - Ide írd az email címed:

MERT LEHETSZ OLYAN SZÜLŐ, MINT AMILYENNEK EGYSZER MEGÁLMODTAD!

Segítség!



Az anyaság 24 órás szolgálat. Nincs hétvége, nincs szabadság. Ha egész nap te látod el a gyerekeket, alig tudsz negyed órákat lecsippenteni itt-ott, hogy egy kicsit saját magaddal is törődj. És akkor még nem is beszéltünk a háztartásról. Ha a mosás, főzés, takarítás, bevásárlás, gyereknevelés terhei mind a te válladat nyomják és életed párja, csak lapátolja haza a pénzt, ne adj isten, még egy-két órát dolgozol, vagy tanulsz is mellette, akkor garantált, hogy egy csepp szabadidőd sem marad.
De lehet, hogy újragondolod a fontossági sorrendet és szakítasz magadnak egy kis időt a pihenésre. Ekkor viszont jó eséllyel jön az utálatos bűnös érzés, hogy jaj mennyi munka áll elvégezetlenül. Ekkor vagy megtanulsz együtt élni ezzel, elengedsz bizonyos feladatokat (vagyis átlépsz a kupi kupacok felett) vagy jön az idegeskedés és a kapkodás, hogy behozd a lemaradást. Közben arról ábrándozol, hogy talán lehetne ezt ügyesebben is csinálni. Persze a lelked mélyén tudod, hogy 100%-ot minden fronton lehetetlen teljesíteni.
Ilyenkor igazi áldás, ha van segítséged. A barátnők, nagyszülők néhány órás segítőkész látogatásai aranyat érnek az agyonhajszolt anyukáknak. Minden kismama könyvben leírják: ha valaki segítséget ajánl fel, ne gondolkozz, fogadd el! Egyet értek. De vajon mégis miért esik olyan nehezünkre a segítséget elfogadni, pláne kérni? Mert valljuk be, nehezünkre esik.

Minden szülőnek, aki először bízza másra imádott porontyát, remeg a gyomra. Az első éjszakán, amit a mamák a babától külön töltenek, tippeljétek meg, ki alszik nyugtalanabbul. Talált süllyedt: a mama. Az első óvodai napon kinek lábad először könnybe a szeme? Bizony, bizony az anyukának. Aggódunk értük, és azt gondoljuk, a világon mi vagyunk az egyetlen lények, akik rendesen gondoskodni tudnak róluk. Némely családokban az apuka is másodrendű személy, mert mindent anyuka intéz a gyerek körül. Ez az erős kötődés belénk van kódolva. Így normális, és igazából csodálatos. De előbb-utóbb érdemes túllépnünk rajta. És bár eleinte nagyon nehéz nyugodt szívvel lepasszolni a kölyköket, hamar belejön az ember. ;)

Ha a segítség a házimunka terén érkezik, az is kemény dió. Mert legyen szó egy kis vasalásról, mosogatásról, teregetésről, a lelkes segítő, akár anyós, akár legjobb barátnő, tuti fix, hogy egészen másként fogja elvégezni, mint ahogyan te szoktad. Mert az egyik folyóvízbe mosogat, a másik áztat, az egyik félbe hajtja a pólót, a másik háromrét és sorolhatnánk. Még anyukád sem úgy végzi el, mert ez már a te háztartásod. Ahány ház, annyi szokás. Puff neki. És fú, feszélyez ám, ha valaki a te konyhádban sertepertél. Intim dolgok ezek. Ó, még a férjeddel is kerülhetsz ilyen összetűzésbe, mert ő mondjuk nem olyan alapos. De őszintén, ha egyszer el van mosogatva, akkor nem teljesen mindegy, hogyan. Nem nagyszerű érzés ránézni az üres konyhapultra? És ha néhány napig gyűrött ruhában járunk? Nagy ügy. Nem többet ért a segítség?



A maximalizmusunk és a túlzott önérzetünk ebben az ügyben (is) az utunkban áll. Mintha szégyen lenne, hogy segítségre szorulunk. Nem akarjuk, hogy kiderüljön, hogy nem boldogulunk egyedül, pedig mindenki másnak röhögve megy. (Csakhogy ez kamu!) És nem akarunk adósai sem lenni senkinek. És kicsit attól is félünk, hogy ha ily módon, elköteleződünk, akkor majd feljogosítva érzik magukat, hogy beleszóljanak a dolgainkba, a gyerekünk nevelésébe.
No igen, ez benne van a pakliban.

Miért érdemes mégis élnünk a lehetőséggel, ha valaki segíteni tud nekünk?

Mert ahhoz, hogy teljesíteni tudjunk szükségünk, van feltöltődésre. Lehet, hogy valóban mi vagyunk a legjobb társaság a gyermekünknek, de ha csak árnyéka vagyunk önmagunknak, ez már korántsem biztos, hogy igaz.
Mert a gyereknek is jót tesz, ha a mi világunkon kívül mást is megismer. Mi vagyunk a biztos alap, az iránytű, a többi ember viszont szélesíti a látókörét, gazdagítja a tapasztalatait.
Mert a házasságunknak nem hogy jót tesz, de egyenesen nélkülözhetetlen a gyerekek nélkül, kettesben eltöltött idő. Ez nem luxus!
Ugyanígy a többi gyerekünknek is szűksége van a kettesben töltött, ajándék időre.
Mert egy tökéletlenül elvégzett házimunka sokkal többet ér, mint egy sehogyan sem elvégzett, vagy egy tökéletes, egy stresszes, fáradt anyukával a háttérben.
Mert a nehéz helyzeteket könnyebben elviseljük, ha nem érezzük magunkat egyedül.

És miért érdemes nekünk segíteni más anyukáknak?

Mert sosem tudhatjuk, mi mikor szorulunk segítségre, és így lesz kihez fordulni.
Mert egészen felemelő érzés másokon segíteni.
Mert addig megfeledkezhetünk saját problémáinkról.
Mert mások gyerekeitől, családjaitól sokat tanulhatunk.
Mert magunk is meglepődhetünk, hogy mi mindenre képesek vagyunk.

És végezetül a legfontosabb, amiért a segítség nagyszerű dolog - akár adjuk, akár kapjuk - az pedig az összetartozás érzése: hogy mind egy csapatban játszunk és érdemes küzdeni. ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése