Karácsonyi angyalok

Már csak pár nap és itt az ünnep. Nagy a sürgés-forgás. Kalácsot sütünk, szőnyeget porszívózunk, ajándékot csomagolunk, tervezgetünk...

Tavaly karácsonykor szembesültem vele, hogy micsoda nagy munka egy szentestét összehozni. A kislányom éppen a harmadik születésnapjához közeledett, úgyhogy ez volt az első alkalom, hogy felfogta mi is történik körülötte. A kezdő szülők lelkesedésével vetettem bele magamat az előkészítő munkálatokba.

Mézeskalács házat sütöttünk, kivettem a könyvtárból egy méternyi karácsonyi mesekönyvet, a férjem választott egy hatalmas karácsonyfát, hogy minden adott legyen a varázslathoz.
23-án a gyerekek a nagyszülőknél aludtak, mi pedig fát díszítettünk, ajándékot csomagoltunk. Éjjel még képes voltam azzal bíbelődni, hogy megragasszam a mézeskalács ház tetejét, ami inkább a gravitációnak engedelmeskedett, fittyet hányva anyai igyekezetemre. 

Másnap meg volt a varázslat, amitől leesett az álluk. Csak a békesség nem volt meg a lelkünkben.

Igaz volt közös meseolvasás, táncolás, éneklés, ajándékbontogatás, de a gyerekek mivel délután nem aludtak, estére teljesen bepörögtek.

Mire sikerült őket lefektetnem, elaltatnom már mindenki túl volt a határain.
Annyira lefáradtunk az egész hercehurcától, hogy gyakorlatilag kilenckor kidőltünk mindannyian.
Az összes energiánkat elhasználtuk a gyerekekre, magunkra semmi nem maradt.

Valójában idegtépő volt az egész és mi tettük azzá, ahogy próbáltunk minden létező külső-belső elvárásnak megfelelni. Ez természetesen eleve kudarcra volt ítélve. De a legszomorúbb, hogy pont a lényeg veszett el.

A karácsony nem egy instant ünnep, amibe ha beleteszed a hozzávalókat, akkor fogyasztható lesz. 

Ennél többről kell szólnia, nem szabad, hogy elvesszen a formaságok között, nem szabad, hogy élvezhetetlenné váljon a túlhajszoltságtól.

Másfelől az is igaz, hogy a karácsony nem is egy készétel, amit készen megkaphatsz és egyszerűen felmelegíted a mikróban. Ha saját családod lesz, új szertartásokat, közös rituálékat kell kitaláljatok. 

Amit otthonról hozol, azt adaptálni kell, egy az egyben nem fog működni, mert ez egy új család, egy új helyzet, egy új élet. A szülők feladata, hogy meghatározzák mit jelent számukra az ünnep. Az ünnepet a családi hagyományok teszik személyessé, ettől lesz a sajátunk, nemcsak a gyerekeké, mindannyiunké. Ennek megteremtése a szülők felelőssége. 

A karácsonyi angyalok, akiket köznyelven szülőknek hívnak a dolga nagyon nehéz, amit véghez visznek komoly munka. Emellett el kell fogadják, hogy a varázslat most nem nekik, hanem ő általuk készül.

Hogy ők már belátnak a kulisszák mögé, látják a zsinórpadlást, látják az arcokon az elkenődött festéket. Bele kell törődjenek, hogy az előadás sosem lesz tökéletes, nem lesz pontosan olyan, amilyennek megálmodták.

Mit csinál egy kezdő színigazgató a bemutató estélyén?
Mindenütt ott van, mindent ellenőriz, utasításokat ad a színészeknek... végül elolvassa a lapokban a kritikát.

És egy vérbeli öreg róka?
Beül a páholyba, egy sötét sarokba - bízva a kemény munkában, amit elvégzett, illetve az embereiben, hogy teszik a dolgukat - és ő csak ott ül a sötétben, háta mögött fut a darab és a közönség sorait fürkészi.
A csodálatot keresi az arcokon, a fényt a szemekben. És elégedetten hunyja be a szemét, amikor felharsan a taps.

Bár szülőként egyszerre vagy igazgató és színész, díszlet és kellék, ne az előadást figyeld, többé már nem neked szól.
A fellobbanó fényt keresd a gyermeked szemében.

Ez a szikra a karácsonyi angyalok ajándéka a Jóistentől.

Ne mulaszd el szívedbe rejteni.

U.i.: Néhány évnyi színigazgatói gyakorlat után még azt is megérhetjük, hogy nem csak nézői, nem is dikerktorai, hanem részesei legyünk a karácsonyi varázslatnak.