Anyukám egyszer azt mondta: a gyereket nem megnevelni kell, hanem vele élni. Bár egyet értettem, mégis maradt némi hiányérzetem. Nem gondolom, hogy jól meg kéne a gyerekeket nevelni, vagy embert kell faragni belőlük, mert már készen vannak. Azt hiszem a jó szó: a tanítás. A cél, hogy megtanítsuk nekik, amit a világról tudunk és amiben hiszünk.
Hogyan tanítsuk tiszteletre a gyereket?
Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke feltétlen tiszteletet tanúsítson iránta. A jó hír az, hogy a tiszteletet nem kell a gyermekeinknek megtanítani, mert ez beléjük van kódolva. Csupán ápolnunk kell!
“Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. Tiszteld apádat és anyádat…”
– Efezus 6:1-2
"Minden gyerek engedelmes. Minden gyerek tisztel. Gyárilag így vannak beállítva. Isten ilyennek teremtette őket. A gyerekek nem tudnak nem engedelmeskedni és nem tisztelni, mert nem tudnak nem ragaszkodni és nem követni. A gyermeki engedelmesség és tisztelet ugyanis a kötődés természetes megnyilvánulása. Ahogy a kiskacsa az imprinting-ösztönparancsára követi a kacsamamát..."1
Brouwer Pálhegyi Krisztina
Ez igazán nagyszerű! Ezek szerint elég, ha megőrizzük a kötődésen alapuló jó kapcsolatot a gyerekeinkkel és jó példával járunk elöl és ők követni fognak! Azért ha jól belegondolunk ez nem is olyan egyszerű. Az egyik fő cél tehát az, hogy jó példát mutassunk, vagyis mi magunk is tisztelettel bánjunk a gyerekkel. A saját viselkedésünket kell első körben megvizsgáljuk. Lássuk csak, milyen banánhéjakon tudunk elcsúszni rögtön az elején.
TE hogyan szoktad pelenkázni a babádat?
Hogyan szoktad öltöztetni?
Hogy történik az orrtörlés?
Könnyű abba a hibába esni, hogy ezekben a hétköznapi esetekben kapkodunk, kommentár nélkül, lesből támadunk és gépies mozdulatokkal gyorsan elintézzük azt, amit a gyerek még nem tud. Mi ezzel a gond? Hiszen így a leggyorsabb és a leghatékonyabb, mert nincs a gyereknek ideje ellenállni. De vajon, mi hogy éreznénk magunkat az ő helyében?
Egyszer, mikor egy barátnőm kisfiát fürdettem feltűnt, hogy mennyire másként bánok más gyerekével. Sokkal óvatosabb és finomabb voltam vele. Mindig elmondtam neki, hogy éppen mit fogok csinálni. Sőt engedélyt is kértem tőle, hogy hozzáérjek. Ha egy felnőttet kell ápolnunk vagy ellátnunk ugyanilyen tisztelettel bánunk vele. A saját gyerekeinkkel is így viselkedünk? Vagy hátulról támadva, váratlan pillanatban húzzuk rá a pulóvert a fejére? Szó nélkül rántjuk fel a lábait pelenkázás közben? Attól, hogy ezek mindennapi történések a saját gyerekünknek is jár a tiszteletteljes bánásmód. De tudom, könnyű róla megfeledkezni a mindennapok sűrűjében.
Nem arról van szó, hogy hatalmas feneket kellene keríteni ezeknek a dolgoknak. Például egy egyszerű figyelmeztetés is elegendő.
- Kicsim, meg kell törölni az orrodat.
- Gyere, felvesszük a pulóveredet.
- Pelenkacsere!
Tracy Hogg, ezzel kapcsolatban a tisztelet köréről beszél. Rajzoljunk egy képzeletbeli kört a gyermek köré és figyelmeztetés nélkül ne hatoljuk bele. Tartsuk tiszteletben az intim szféráját. Őszintén megmondom én sem tudom ezt mindig betartani, de azért igyekszem.
Így persze lesz lehetősége a gyereknek ellenkezni is, de meglátjátok, kevésbé fog. Az együttműködés persze már egy másik téma. Majd legközelebb arról is írok.
Te mit gondolsz, hogyan taníthatjuk a gyerekeinket tiszteletre? Szerinted is rossz példa lesből támadni? Vagy ennek nincs különösebb jelentősége?
Őszintén kíváncsi vagyok a véleményedre. Írd meg!
Ha kíváncsi vagy a következő 'Nevelem vagy tanítom?' bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk like-old a MAMASulit a facebookon!
Igazán örülök minden visszajelzésnek!
1. A fenti idézet a KÉK nevelés (Kapcsolatra Épülő Nevelés) honlapjáról való. Ha szeretnéd tovább olvasni, ITT a link.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése