Testünk titkai 1.

Képzeld el, hogy marslakó vagy és még soha nem láttál kismamát. Most ott állna előtted egy lapos hasú fiatal nő, kezében egy 3-4 kilós újszülött babával és mesélné neked, hogy a babák a nőkben fejlődnek kilenc hónapig, majd kibújnak belőlük. Teljesen érthetetlen lenne számodra, hogy egy ekkora baba, hogyan fér bele a nőbe és hogyan tud onnan kijönni. Majd előlépne a paraván mögül egy az utolsó hetekben járó kismama és megmutatná a pocakját. Mi lenne a reakciód? Mély döbbenet és csodálat, hogy mire nem képes az emberi szervezet.

Ha nem is testközelből, de mindenki látott már kismamát. Az már kevésbé köztudott, hogy a méh térfogatát tekintve a terhesség végére ezerszeresére növekszik. Azzal viszont, hogy a női hüvely micsoda átalakulásra képes csak néhány beavatott van tisztában. Aki erről a titokról megtud valamit, az hasonlóan reagál, mintha marslakó lenne. A legtöbb nőnek fogalma sincs róla mire képes a teste. Az első babámmal én magam sem voltam képben, rettegtem is attól, hogyan fog majd kijönni a kicsi, mert az aktuális tudásommal egyszerűen lehetetlenségnek tűnt. Fogalmam sem volt róla, hogy a szülés alatt mit fog csinálni a testem. Csupán az nyugtatott, hogy annyi nőnek sikerült valahogy és ott lesz az orvosom és majd ő kitalál valamit.

Pedig Bálint doktor is megmondta egy Szent Imrés előadáson, hogy minden nő tud szülni. Hogy a női szervezet a várandóságra és a szülésre lett teremtve, hogy minden ki van találva, minden előre el van rendezve. Csak bízzunk benne és hallgassunk az ösztöneinkre, nekünk is menni fog, majd meglátjuk!
Még azt is mondta, hogy nem a választott orvosunk és nem is a szülésznőnk fogják megszülni a babát, hanem mi. Velük nem is kell törődnünk. Szerinte olyan a jó orvos, mint a biztonsági öv az autóban, nem kormányoz, nem ad gázt, csak akkor lép működésbe, ha valami az "utazók" testi épségét fenyegeti. Egy másik hasonlattal élve a doki olyan mint az aknakereső a virágos réten. Funkciójából adódóan csak a negatívumokra koncentrál, így lelki támaszt jobb, ha nem is várunk tőle. Ha egy sima "utazásnál" észrevehetetlenül van jelen a háttérben, azzal lehetőséget nyújt a szülő asszonynak, hogy kellőképpen ellazult, nyugodt állapotba kerüljön, és akkor megy minden magától.

 

A kislányom születésénél is ment minden magától. Minden komplikáció nélkül született, úgy hogy se a doki, se én nem csináltunk semmi különöset, a doki várta, néha ellenőrizgette, én pedig elviseltem, aminek történnie kellett. Úgy éreztem, egy rajtam kívül álló, magasabb erő dolgozik bennem. De valójában alig volt fogalmam arról mi történik, csak azt tudtam, hogy alig kapok levegőt a fájdalomtól, hogy valami szétfeszít odabentről és hogy túl kell élnem, történjék bármi. A doki biztatott, hogy szuper vagyok, de valójában pánikoltam. A testem viszont tette a dolgát és pár óra múlva karomba foghattam a kis csöppséget.

Első szülésem részletesebb történetét itt és itt olvashatjátok. 

Ina May Gaskin Útmutató szüléshez című könyve már a második babámmal való várandósságom alatt akadt a kezembe és bár átéltem egy szülést, mégis egy marslakó döbbenetével olvastam a fejezeteket, amiket a záróizmok törvényeiről, a rejtett vaginális erőkről és a szülési gyönyörökről írt.

Majd eljött a szülés napja. Már én is és a testem is tudtuk mire számítsunk, mégis ahogy a fájások erősödtek most is páni félelem lett úrrá rajtam, hogy ezt nem fogom még egyszer kibírni. A szülésznőm csak mosolygott: Úgy gondolod? Akkor rájöttem, hogy nem menekülhetek tovább. Itt van a férjem és mindenki, segítenek, de ezt a babát is nekem kell megszülni. Ekkor valahol az agyam hátsó zugából felrémlettek a könyvben olvasott történetek. És el kezdtem összpontosítani és tudatosan is részt venni a folyamatban, fejben is ott lenni, ahol épp a testem tart. Ez a koncentráció új energiákat szabadított fel bennem. Az erős fájdalom mellett, olyan elementáris gyönyör járta át a testemet, amihez foghatót, eddig csak Psszt! vad szeretkezés közben tapasztaltam. Ettől valójában nagyon megrémültem, és elszégyelltem magam. A szülés fájdalmas, ejnye ilyet nem szabad érezni! Lopva körül néztem, hogy észre vette-e valaki. De gondolkodni nem volt sok idő, mert jött a következő hullám. Azt hiszem, arra a pár másodpercre elmúlt belőlem a félelem és minden gátlás és ilyen ellazult állapotban a méhszájam akadálytalanul tágulhatott. Ezt a hirtelen tágulást kísérte az a leírhatatlan érzés. Bár ez az érzés nem jött vissza többet, de még néhány tolófájás és a négy kilós babám ripsz-ropsz kint is volt a pocakomon. Ezt az élményt csupán egy-két emberrel osztottam meg (eddig), de most úgy gondoltam (egy életem, egy halálom) teszek egy lépést a közfelfogással szemben.

Mert életbevágóan fontos, hogy tisztában legyünk vele, hogy a testünk tényleg csodákra képes! Képes volt megfoganni, majd hónapokon keresztül hordozni és táplálni a magzatot, csak úgy magától, és képes lesz megszülni is! 

Miért kételkedünk benne még mindig?

A következő cikkben Ina May Gaskin bölcsességeit részletesebben is megosztottam:
Testünk titkai 2.