A minap kifejezetten morcosan ébredtem. Gyakorlatilag megmozdulni sem volt kedvem a paplan alatt, nem hogy hozzálátni a napi feladataimhoz. Csak morogtam, mert a gyerekek keresztbe kasul feküdtek rajtam. Benyomtam nekik az m2 mesecsatornát, hogy időt nyerjek, de éreztem, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Aztán eszembe jutott, hogy megnézek egy '5 perc Pál Ferit', hátha mond valami lelkesítőt, ami segít kimászni az ágyból. És valóban.
"Egy vándor lát három embert, akik éppen óriási köveket faragnak.
Az első 5 percig farag, 10 percet pihen.
Kérdi tőle a vándor:
- Hát te mit csinálsz?
- Ne is kérdezd, borzasztó, egész nap ezt a vacak követ kell faragnom. Szörnyű fárasztó!
A második faragó 55 percet farag és 5 percet pihen.
- Te mit csinálsz? - kérdi a vándor.
- Ne is kérdezd, egy hatalmas falat építek, rengeteg munka van vele.
A harmadik ember kora reggeltől késő estig farag és csak néhány rövidke szünetet tart, amíg eszik, iszik. Mégis kevésbé látszik fáradtnak és elgyötörtnek. Minta plusz erőt kapna valahonnan a munkához.
- Mit csinálsz? - lép oda hozzá a vándor kíváncsian.
- Ne haragudj, nincs időm beszélgetni. Egy katedrálist építünk."
Félre ne értsétek! A pihenésre nagy szükség van, nem szabad róla megfeledkezni. De ha jobban megnézzük a harmadik faragó is időt szakít az olyan alapvető szükségleteire, mint az evés vagy az alvás.
Az, amiről igazán ez történet szól, az a motiváció. Hogy mennyit számít az, hogy milyen célért dolgozunk, és hogy menet közben ezt tartjuk-e szem előtt vagy csak a követ látjuk és az izzadságot?
Az, amiről igazán ez történet szól, az a motiváció. Hogy mennyit számít az, hogy milyen célért dolgozunk, és hogy menet közben ezt tartjuk-e szem előtt vagy csak a követ látjuk és az izzadságot?
Manapság nem divatos elsősorban anyukának lenni. Lesajnálóan néznek azokra, akiknek a gyerek az életük. Ezzel szemben egy négygyerekes anyuka barátnőm, akinek a gyerekei már kirepülő félben vannak, büszkén beszélt róla, hogy neki az életműve a családja. Olyan megerősítő volt tőle ezt hallani. Van értelme a küzdelmeknek.
Milyen szép az, ha egy anyuka
úgy tekint az otthoni mindennapos teendőire,
hogy éppen katedrálist épít.
Próbáljátok ki holnap reggel, hogy ezzel a gondolattal indítjátok a napot.
Tetszett a cikk? Neked is van véleményed? Írj kommentet!
Szívesen értesülnél az újabb bejegyzéseimről? Iratkozz fel a hírlevelemre.
Csatlakoznál a közösséghez? Like-old a
MAMAsulit a facebookon.
Tanulunk és tanítunk.
Növekszünk és nevelünk.
Szeretünk és teremtünk.
Pál Feri öt perces bölcsessége itt hallgatható meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése