Itthon vagyok. Az egész ház alszik. Hol is hagytuk abba?
Igen. Azt kérdeztem, hogy hogy vagy?
(Ha nem olvastad az előző cikket, itt a link! Kezdd azzal!)
Azt mondja a reklám: Törődj magaddal! Régen azt éreztem ez milyen gáz, mennyire nárcisztikus egy kultúra. Aztán rájöttem, ha elvonatkoztatunk az adott kozmetikai terméktől, valójában iszonyúan fontos dologról beszél. Mert az önmagunkra szánt energia és idő nem luxus! Hanem szükségszerűség. Vagy mondjuk inkább úgy: befektetés!
Én sem azért mentem el jógázni, mert ez jár nekem, nem is azért, mert megérdemlem. A jó ég tudja csak mit érdemelnék valójában...
Azért mentem el - mert egy igazán szerető férjem van, aki ezt lehetővé tette. (És aki végigcsinált már estét két 5 év alatti ördögfiókával, az tudja, hogy ez nem csekélység. :) Őszintén hálás vagyok érte. Azért kértem meg, hogy elmehessek, hogy feltöltődjem. Hogy feltöltsem a tankot. Mert a gyerekek leszívnak, lenyúzzák a bőröd, lerágják a húsod. Nem én mondtam a Vekerdy. De igaza van.
Akkor jönnek a fura balesetek, a koccanások a kocsival, a pénztárca elhagyások, a szaggató migrének, a szédülés a kimerültségtől, a kiabálás a gyerekkel és a többi. Ismerős?
Persze a kikapcsolódásnak ára van. Ez igaz. Meg kell szervezi, segítséget kell kérni, ott kell hagyni őket, és van, hogy sírnak is. De ha sosem kapcsolsz ki, akkor még nagyobb árat fizetsz majd. Tudom. Tapasztalatból mondom.
És igen fáj, amikor abból a kevés időből, amit velük lehetek, lecsippentek még egy kicsit. De cserébe visszakapnak egy kisimult anyukát.
Szükséged van a pihenésre! Igen, még neked is. Ez nem úri huncutság. És nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Egy kevés is elég lehet az egyensúlyhoz. Csak szerepeljen a saját neved is a teendőlistádon és a naptáradban!
Ma - ezt még el kell mondjam - miután hazaértem, átölel és azt mondja a kislányom:
- Mami, olyan szép vagy. Te vagy a legjobb mami!
Na ennyit számít az a kis befektetés. Mert azt kétlem, hogy a legjobb mami lennék, a legszebb meg végképp nem (a kép csupán illusztráció), de az egyik legboldogabb talán valóban.
Szóval én jól vagyok.
U.i.: Kedves apukák ott a háttérben! Hahó! Ti se hajtsátok túl magatokat! Nem ér annyit!
A cikk előzménye itt olvasható: És TE hogy vagy?
Igen. Azt kérdeztem, hogy hogy vagy?
(Ha nem olvastad az előző cikket, itt a link! Kezdd azzal!)
Mikor voltál utoljára kedves önmagadhoz?
Azt mondja a reklám: Törődj magaddal! Régen azt éreztem ez milyen gáz, mennyire nárcisztikus egy kultúra. Aztán rájöttem, ha elvonatkoztatunk az adott kozmetikai terméktől, valójában iszonyúan fontos dologról beszél. Mert az önmagunkra szánt energia és idő nem luxus! Hanem szükségszerűség. Vagy mondjuk inkább úgy: befektetés!
Én sem azért mentem el jógázni, mert ez jár nekem, nem is azért, mert megérdemlem. A jó ég tudja csak mit érdemelnék valójában...
Azért mentem el - mert egy igazán szerető férjem van, aki ezt lehetővé tette. (És aki végigcsinált már estét két 5 év alatti ördögfiókával, az tudja, hogy ez nem csekélység. :) Őszintén hálás vagyok érte. Azért kértem meg, hogy elmehessek, hogy feltöltődjem. Hogy feltöltsem a tankot. Mert a gyerekek leszívnak, lenyúzzák a bőröd, lerágják a húsod. Nem én mondtam a Vekerdy. De igaza van.
Mi történik akkor, ha épp csak magaddal nem törődsz?
Akkor jönnek a fura balesetek, a koccanások a kocsival, a pénztárca elhagyások, a szaggató migrének, a szédülés a kimerültségtől, a kiabálás a gyerekkel és a többi. Ismerős?
Persze a kikapcsolódásnak ára van. Ez igaz. Meg kell szervezi, segítséget kell kérni, ott kell hagyni őket, és van, hogy sírnak is. De ha sosem kapcsolsz ki, akkor még nagyobb árat fizetsz majd. Tudom. Tapasztalatból mondom.
És igen fáj, amikor abból a kevés időből, amit velük lehetek, lecsippentek még egy kicsit. De cserébe visszakapnak egy kisimult anyukát.
Szükséged van a pihenésre! Igen, még neked is. Ez nem úri huncutság. És nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Egy kevés is elég lehet az egyensúlyhoz. Csak szerepeljen a saját neved is a teendőlistádon és a naptáradban!
Ma - ezt még el kell mondjam - miután hazaértem, átölel és azt mondja a kislányom:
- Mami, olyan szép vagy. Te vagy a legjobb mami!
Na ennyit számít az a kis befektetés. Mert azt kétlem, hogy a legjobb mami lennék, a legszebb meg végképp nem (a kép csupán illusztráció), de az egyik legboldogabb talán valóban.
Szóval én jól vagyok.
És TE?
U.i.: Kedves apukák ott a háttérben! Hahó! Ti se hajtsátok túl magatokat! Nem ér annyit!
Te tudsz pihenni a család mellett?
Mennyire vagy kimerült?
Van aki segít?
Szeretnél lazítós tippeket anyukáknak?
Írd meg nekem!
Ha kíváncsi vagy a következő bejegyzésre iratkozz fel a HÍRLEVÉLRE FENT!
Ha tetszett a cikk like-old a MAMASulit a facebookon!
Írd meg segített-e a cikk, igazán örülök minden visszajelzésnek (mamasuli.zsofi@gmail.com)!
A cikk előzménye itt olvasható: És TE hogy vagy?
